Én és linux

Én és linux.

Úgy hozta a sorsom, hogy linuxot kell, használjak.
Ha már kell, hát legyen.
Teljesen pozitívan álltam hozzá.
Még otthonra is terveztem, hogy felrakom.
Úgy is annyit dicsérik, és folyton azt hallom, hogy mennyire alternatívája a windowsnak.
Szóval pozitív hozzáállásból nem volt hiány.

A feladathoz 64 bites Redhat fedőnevű linuxot kell, használjak.
A telepítés menete: Nagyon kellemesen indult, szép nyitó képernyő, gyors település.
Telepítés, újraindítás után, persze nem indult.
Közölte velem, hogy az: X szervert nem tudja indítani.
Mindezt tette egy olyan képernyőn, amit még a legpancserebb kódlap problémás DOS-os gépen sem láttam 20 éve. Gondolom valami táblázat félét akart rajzolni, de nem igazán sikerült neki.
A gépben egy nagyon videó kártya volt, ATI „play hard!” kategóriából.
Nem akartam ezzel vesződni, ezért videokártyát cseréltünk.
Egy szintén felső kategóriás NVIDIA kártya volt a következő próba.
Eredmény, hasonló.
A harmadik próba egy retro hangulatú nvidia.
Itt már elindult az X (generic VESA módban)

Linux megvan. Boldogság.

Most jön cd-ről a telepítendő alkalmazás.
Manuel (User Manual) szerint tar –zxcv … paranccsal terminálban kicsomagoltam, majd elindítottam a telepítőt.
Frankó grafikus telepítés, nyelv, könyvtár kiválasztás.
Alkalmazás szépen feltelepült.
Innen kezdődött az én kanosszám.
Hiába a csicsás grafikus telepítés, a környezeti változókat, útvonalakat, licensz fájlokat, kézzel kellet beállítgatnom n+1 katyvasz konfig fájlban. Szintén kézzel kellet elindulóvá tenni 2 példányban a flexlm licensz managereket.
A leírás setenv-el mutatta a beálitásokat de azt a default shell nem ismerte.
Ezt még nem is a linux rovására írtam, hanem az alkalmazás gagyiságára. Itt jegyzem meg, hogy egy 22000 dolláros programról van szó.
Itt a program már majdnem elindult. De csak majdnem.
Valami xlib.c vel volt problémája. Gondoltuk kell neki rendes driver.
NVIDIA oldalon meg is találtuk a szükséges drivert.
Letöltés után elindult, majd közölte, hogy fut az X és ezért nem tud települni.
REDHATéknál az X az újra indulósra van kitalálva ezért a normál bezárás nem igazán müködöt. Redhat, nvidia fórumokban a megoldást az „init 3” hozta.
Feltelepítettük de nagyon nem működött. (bár azt írta ki, hogy minden rendbe)
Itt még az xorg.conf fájlban kellet matatni.
Már bevontam linuxot életvitelszerűen használó embereket is. Akik egyből a redhatot szidták, mondván más disztribúció jobban működik.
A válaszom egyszerű. Nekem ahhoz nem kell segítség, hogy szidjam. Ahhoz kell segítség, hogy működésre bírják.
3-4 óra baszakodás után elindult nvidia módban a linux.
Örömömre egyből működött a több monitoros megjelenítés is.
A program elindult. (elég ócska felület, szinte semmit nem tud)

Linux érdekessége.
Elhiszem, hogy nehéz kérdés, hogy a scrollbár az alkalmazás jobb vagy bal oldalán legyen. De ha már annyi disztribúció van igazán, lehetne jobb és balos verzió is.
Az, hogy egy operációs rendszeren belül alkalmazásonként változzon a scrollbár helye az röhejes.
Másik ötletes dolog a copy/paste funkciók. Vagy ezek hiánya. Ahány program annyi féle gombbal működik, és az már egy jó eredmény, ha működik. Sok programnál nem is csinál semmit a menü pont, vagy nincs is.

A fejlesztők külön érzékkel választották ki az olvashatatlan betűket.
Firefox-al nézve a prog.hu szinte olvashatatlan.

Elindítottam egy folyamatot, ami már 30 órája dolgozott és még nem volt kész.
Gondoltam mivel 2009-es kiadás, és ekkor tájt már a többszálúság elvárható. Betolok a gépbe egy pen driveot másolás céljából.
Nem kellett volna. Le ugyan nem fagyott de valami borzalmasan lelassult.
Annyira, hogy a terminál ablakban futó TOP program, nem tudott beszámolni 0.5% feletti CPU használatról.
Pen drive kihúzása után sem ált helyre a rendszer, csak a reboot segített. Így ismét buktunk 30 órát. (köszi linus).

Ha már linus. Gondoltam a netten keresek, valami használható könyvet, doksit linux használatáról. (mint írtam fent, otthonra is azt terveztem)
Találtam a netten egy magyar nyelvű linuxos doksit. (ubuntú világa)
Azt hittem elhányom magam.
Che Guevara stílusban a szabadszoftver forradalmáról áradozott a fickó (többször tényszerűen hülyeséget írva), közben a Rákosi korszakot meghazudtoló személyi kultuszt nyalt linus köré.
Az a fickó jutott róla eszembe, aki a fix.tv-n szerencsétlenkedett anno.
Mindig be akarta mutatni milyen rohadt jó a linux. De mindig beégett. Emlékszem modemmel, külső winyoval, video lejátszóval szívott. Valamiért nem működött, de állítólag otthon jól ment neki.

Visszatérve a linuxhoz: ezt látva nem hiszem, hogy valaha is sikerül túl lépni az 1%-ot. Ami hibahatár alatt van.
Nagyon messze van a windows alternatívától.
Elhiszem, hogy „szakemberek” szerint szar a windows, viszont használható.

Nálam a használaton lenne a hangsúly. Én használni akarom és pont.
Az operációs rendszer számomra nem cél, csak eszköz!
Én dolgozni akarok rajta, nem bajlódni.
Ha valamit folyamatosan szabályozgatni akarok akkor ott van nekem a felségem és a három gyerek.

Ha valaki azzal a dumával jön, hogy más ablakkezelő vagy más disztribúció kell. Akkor azt kinevetem.
Szerintem pusztán azért van ennyi disztribúció, hogy legyen mivel takarózni.
Ha megkérdezel egy linuxost, hogy xy disztribúción ezt és ezt hogyan kell csinálni.
Mi a válasz. Azt nem tudom másik disztribúción nagyon egyszerű megcsinálni.
Pedig nyilván ott sem egyszerű, vagy ha egyszerű a válaszadó nem tudja.
De mindig nyertessen, tud kibújni a „hülye vagy, nem értesz hozzá.” Vélemény alól. Mindezt úgy, hogy még te érezd magad kellemetlenül, mert nem azt a disztribúciót használod, amit kellene.

Windows viszonylatban nincs ilyen kibúvó. Nekünk sajnos be kell ismernünk, ha valamit nem tudunk…