2009. szeptember 09. (szerda)
Villámcsapás
Villámcsapás érte az egyik olyan település vízmű gépházát, amit az én rendszerem működtet.
Gyakorlatilag minden elektromos eszköz tönkre ment. Fénymásoló, fax, számítógépek, fénycsövek, rádiók, hűtő, fűtésrendszer, riasztó.
Szóval minden, kivéve, amit én csináltam:
A vízkitermelés, vastalanítás, szűrés, vegyszeradagolás, toronyba termelés, az meg sem állt egy pillanatra sem.
Egy épületen és elektromos hálózaton belül csak az én általam beszerelt dolgok élték túl a dolgot.
Jól esne a májamnak az gondolni, hogy valamit nagyon jól csináltam.
De sajnos annyira értek hozzá, hogy tudjam: egyszerűen mázlim volt.
Csak lazán kapcsolódik a prog.hu oldalra, annyiban, hogy négy mikrokontroller egy FPGA és egy ipari PC végzi a feladatot, és ezek programozást igényelnek.
Mindig jókat nevetek, amikor villámvédelmet tartalmazó PC tápegységről, elosztóról mesél valaki.
Egyszerű példával szoktam ellen érvelni.
A villám pár ezer méterről elindul ~200km/s sebességgel, már csak a lendülettől sem tud megállni egy pár centis alkatrészen.
Az egészből a lényeg: néha jó dolgok is történnek velem...
2009. szeptember 06. (vasárnap)
MASM
2009. szeptember 05. (szombat)
Lukszalag 2009.
A mostani (egyik) feladatom egy lukszalag másolása.
Nem. Nem ez nem visszaemlékezés, történetem krisztus után 2009-ben játszódik.
(ide majd beszúrok egy képet, amin az egyik kezemben a lukszalag, a másik kezemben egy mai újság)
A történet főszereplője egy 80 méter hosszú (mai egységre számolva ez 32Kbyte) lukszalag.
Ezt a szalagot 1972-ben nyomták tele lukakkal.
Nem mai darab, az idő vasfoga megrágta. Pontosabban meggyűrte.
A gyűrődéseknek köszönhetően az eredeti eszköz már nem bírja olvasni.
Ez egy nagy értékű termelőeszköz, ami már áll két hónapja.
Feladatom a szalag klonozása.
Mondhatnám, hogy jó buli. De nem mondom, mert nem az. Nem is csinálnám ha nem fizetnének érte…
Odáig élmény volt, hogy fogtam egy régi lukszalag olvasót, ledobtam róla az elektronikát.
Terveztem és gyártottam egy új panelt, természetesen USB interfésszel.
Írtam XP-re egy drájvert + alkalmazást és most van egy plug & play lukszalag olvasom.
Ezt bizony évente pár alkalommal használtam is. Így nem csak az alkotás örömét hozta nekem, hanem bevételt is jelentett.
Ám eddig csak számítógépbe kellett beolvasni a lukakat, most preparálni is kell egy szűz papír csíkra.
Aki azt feltételezte, hogy nincs lukasztóm, az nem ismer.
Termesztésen van. A gond, hogy még sohasem használtam, sőt még senki sem használta (originál csomagolású). A bilétája szerint 1978-ban szerelték össze az EPSON, SHINSHU SEIKI CO. LTD. dolgozói.
Van neki egy 24 lábú csatlakozója, amire a nyavalyás kis sárgák nem írták rá, hogy melyik lábnak mi a funkciója. Persze ha ráírták volna sem feltétlen, lennék előrébb, mivelhogy nem igazán bírok a kanák, kanjik, hiraganák és katakanák világában eligazodni. (értsd, nem tudok japánul olvasni)
Tehát a következő lépés: Visszafejteni az elektronikát, gyártani rá valami épkézláb felületet, hogy egy mai számítógéphez lehessen kötni. Viszont csodálkozni fog a család, hogy szeptemberben neki állók konfettit gyártani.
Azt mondtam már, (bár ha mondtam is azt nem hallhattátok, ezért leírom), hogy 15.-re kész kell lennem egy orvosi diagnosztikai eszköz DSP programjával valamint az Embedded XP drájverrel.
Ehelyett lukakat másolok. 
El kellene döntenem melyik évszázadban élek…
